És mintegy varázsütésre (de lehet, hogy megrendelésre), megérkezett 3000 db kiváló minőségű, belső menetes csavarzár!

A jövő a csavarzáré. Steril olcsó, kíméli a paratölgyeket, könnyen gépesíthető, megtartja az újborban természetes módon meglévő oldott széndioxidot, visszazárható és újrahasznosítható.

Ez a 2015-ös szüretelésű, finom rajnai 2016 óta, tehát eddig úgy másfél éve a palack foglya. Természetesen nem a teraszon érleljük, ez a pár csak a fotó kedvéért lett idecibálva, de ment is vissza azonmód. 

Mivel borpaletta, ebből is két változat készült, egy szűrt és egy szűretlen. Palackozáskor még semmi látható, fizikai különbség nem volt a két változat között, mára már a szűretlen, hát - az szűretlen. Na őt nem lehet károsodás nélkül kirántani a teraszra, mert annyi üledéket produkált ezalatt a másfél év alatt, hogy tyű! Biztos, hogy kereskedelmi forgalomba nem kerül, mert egészen egyszerűen nem szállítható, felkavarodik.

Mik a további, távlatos terveink ezzel a borral? Nos megkóstolva érezhető, hogy még mindig fickós, fiatalos bor, a savgerinc (hogy egy pökhendi, sznob szót is bevessünk) remekül összetartja, és még palackbukéból sem fog ártani neki egy-két év. Megy vissza a pincébe. Előrendelést 2019-20-ra felveszünk :).

Egy nemzetközi hírű, jólmenő borászat megalapításánál az első, és legfontosabb szempont a panoráma megválasztása. Minden más (szőlőművelés, borstílus, pince árképzés stb.) másodlagos. Ellenvéleményeket Poste Restante kérjük az alábbi címre: Zamárdi Kőhegy.

A képen az idei szürkebarát mustfoka látható, a profiktól elnézést kérek, hogy nem töltöttem színültig az ibriket, így is látszik, hogy kábé 19 mustfok, a törteket ehhez a cikkhez hanyagolom - no meg a hőmérsékletkorrekciót is. 

Van mit tanulni ezen is! Mert mit is mutat ez a 19? A mustfokoló egy úszó, amit ha ülepített (=tisztított) mustba mártunk, a must cukortartalmának megfelelő mértékben süllyed el. (Ha pedig tisztítatlan, zöldesszürke mustba mártjuk, akkor a mindenféle úszkáló zatty darázshulla őrlemény és homok értékével "korrigált" sűrűséget mutat)

Az így mért sűrűségnek van köze a cukortartalomhoz, de még nem az. A magyarok nem tudtak egy olyan mustfokoló rendszert kialakítani, ami a kért és mért értéket adja meg. A 19-es mustfokhoz ugyanis,  204,5 gramm/liter cukor tartozik. Tehát még csak nem is 19% a cukortartalom, hanem 20,45%, de még az se pontos.....Ezért a cukortartalom meghatározására táblázatokat használunk. (Túrtam a netet, hogy pontosan mit is akartak őseink mérni a Magyar Mustfokkal, ha a cukortartalmat nemigen, de értelmes választ nem találtam a kérdésre)

A táblázatnak azonban van egy nagy előnye: a sokadik oszlopából ki tudjuk olvasni, hogy a borunknak mennyi lesz a várható alkoholfoka! Merthogy a cukorból lesz alkohol, ez az erjedés titka.

Ez a 19-es mustfokú szürkebarát 12,08 V/V % alkoholfokkal fog rendelkezni, ha minden jól megy. Majd a laboreredmények megmutatják.

Hogyan postázunk bormintákat, hogyan küldjük a borlaborba? Használt PET-palackban! Miért ilyen csúnya formátumban küldjük, és nem burgundi üvegben, ledugózva szép címkével? Mert az üveg törékeny, nem bízzuk a postára. Hogy néz ki egy borlabor-eredmény? Megmutatom ha megérkezik!

Péter meg fog bocsátani, hogy rajta van ezen a fényképen ez a szürkebarát "születése", és amikor ezt a képet lőttem, még nem állt össze bennem, hogy egy egész szüretet le kell blogolni, úgyhogy ez az egyetlen képem van róla. Mármint a beérkező szürkebarátról. Ládában érkezett, finoman, törésmentesen, ahogy kell. És az is látszik rajta miért szürke az a barát. A szőlő színe egyáltalán nem fehér, nem világos, hanem ilyen szürkéskék. Ebből pedig mégiscsak fehérbor lesz, egyrészt mert szinte semennyit sem hagyom a héjon ázni (a bogyóhúsban nincs színanyag), másrészt mert amúgy is gyengén színez.

A bor színes szagos folyadék. Ha szép savak vannak benne (meg ha csúnyák), azok úgy dolgoznak, ahogy a savak szoktak: marnak.

Egyik reggel arra értem a pincébe, hogy a tartályaim a 2016-os reduktív chardonnayban lubickolnak. Egyszerűen nem jöttem rá, honnan ömlött ki a bor, amíg a fényképen szereplő tartályt, Attila barátom egy laza mozdulattal odébb nem rakta. Hű, mondom, erős legény, hogy átpattintott 1 hl bort a másik sarokba!

De sajnos nem. Az a tartály üres volt akkora. Az alján a hegesztésnél - évek hosszú munkájával - utat "talált" (=mart) magának a nedű.

Általában egy borban, 6-9 g/l sav van, ezek különböző savak (ezt később külön kifejtem), de mindegyikük közös tulajdonsága, hogy megeszik a vasat. Ezért használunk - a hordók mellette - saválló acéltartályokat. Amelyeknek a hegesztése is saválló kell, hogy legyen. Kivéve, ha nem az.

Ez a tartályom a szlovén ipar terméke, nincs baj úgy általában a szlovén tartályokkal, de ez gyártási hibás volt. Úgy adtam el a jofogas.hu-n, hogy a lába nem érte a földet!

A felmosóronggyal felszedett 100 liter kiváló chardonnay bor pedig a pálinkafőzőnél kötött ki. Persze "jobb helyen" visszakeverték volna a többi borba, a pultoskoktél mintájára készül a rongyos küvé, ugye, sanyibának jó lesz, de mi ennyire nem vagyunk élen járok. Valami borpárlat lesz belőle, de azt én szerencsére nem fogom látni se. 

Sárdoné, sárdoné énekli az ismert dal. De mit is kornyikál? Egy francia eredetű szőlőfajta nevét. Ami a világban az egyik legelterjedtebb fehérborszőlő fajta. Borászként előnyei közé sorolhatjuk, hogy kábé minden receptet kiválóan hoz: legyen az a bor egy tartályos érlelésű, friss gyümölcsös reduktív, vagy egy barrique-hordós érlelésű, komolyabb zamatú borcsoda, vagy egy jó kis vajas beütésű battonage - vagy akár pezsgő.

Itt a ládákban (kézi szüret ügyebár!) 21 mustfokos chardonnay várja a végzetét, vagy inkább az újjászületését.

Nincs is annál szebb, mint amikor egy dugó átázik. Minden borász kedvence! De miért van ez? Hát azért, mert százféle parafadugó-minőség létezik, százféle árban, a darabonkénti 5 forintos ártól (ami csak kreatív-hobbi célra jó, mondjuk zsiráfot csinálni belőle) a darabonkénti 50-60 forintosig (sőt 100).

A fotón látható dugó kábé 26 forintos úgynevezett "agglomerált" dugó, ami magyarul annyit jelent, hogy a parafadugó gyártás hulladékából készült, ragasztással. Becsületükre legyen mondva, rá van írva a zacskójára, hogy "not for aging", meg "do not store horizontally", de akkor vajon mire jó? Agglomeráltból is van jó minőség, de ha megyünk lefelé árban, végül az ábrán látható szinthez jutunk.

Egészségünkre!

Mi lehet az az anyag a bal oldali kádban, ami úgy rárakodott szélére, hogy kalapáccsal sem jön le? Olyan, mintha egy réteg nemesvakolatot szórtak volna a műanyag taposókádra. Kinézetre is - tapintásra is lábazati vakolat.

Ez a "híres" borkő, ami a szőlőben, tehát a mustban, tehát a borban lévő borkősavból kivált, megszilárdult "kőzet". Úgy került oda, hogy ez az olaszrizling, kicsit savanyúbb, kicsit sárgább volt a kelleténél (kapott is cukrot, de ezt majd később kifejtem), és adott hőmérsékleten a bor csak adott mennyiségű borkavicsot tart oldott állapotban, a többi kiválik. A pincében 17 fok van, ennyi vált ki, és vált kővé. 

Mi lehet vajon az a brutális vegyszer, amivel viszont sikerült ezt a nemesvakolatot teljes mértékben eltávolítani a kád oldaláról? Mi marja a követ?

Ezt a követ a melegvíz marja. Írtam, olvastad: adott hőmérsékleten ennyi és ennyi marad oldva. Magasabb hőmérsékleten meg több. Adj neki forróvizet, és visszaoldódik, mintha ott sem lett volna.

A borászok nagy szerencséjére!