A bor színes szagos folyadék. Ha szép savak vannak benne (meg ha csúnyák), azok úgy dolgoznak, ahogy a savak szoktak: marnak.

Egyik reggel arra értem a pincébe, hogy a tartályaim a 2016-os reduktív chardonnayban lubickolnak. Egyszerűen nem jöttem rá, honnan ömlött ki a bor, amíg a fényképen szereplő tartályt, Attila barátom egy laza mozdulattal odébb nem rakta. Hű, mondom, erős legény, hogy átpattintott 1 hl bort a másik sarokba!

De sajnos nem. Az a tartály üres volt akkora. Az alján a hegesztésnél - évek hosszú munkájával - utat "talált" (=mart) magának a nedű.

Általában egy borban, 6-9 g/l sav van, ezek különböző savak (ezt később külön kifejtem), de mindegyikük közös tulajdonsága, hogy megeszik a vasat. Ezért használunk - a hordók mellette - saválló acéltartályokat. Amelyeknek a hegesztése is saválló kell, hogy legyen. Kivéve, ha nem az.

Ez a tartályom a szlovén ipar terméke, nincs baj úgy általában a szlovén tartályokkal, de ez gyártási hibás volt. Úgy adtam el a jofogas.hu-n, hogy a lába nem érte a földet!

A felmosóronggyal felszedett 100 liter kiváló chardonnay bor pedig a pálinkafőzőnél kötött ki. Persze "jobb helyen" visszakeverték volna a többi borba, a pultoskoktél mintájára készül a rongyos küvé, ugye, sanyibának jó lesz, de mi ennyire nem vagyunk élen járok. Valami borpárlat lesz belőle, de azt én szerencsére nem fogom látni se.