Az informatikus borász Ez lennék én. Eddig “illegálisba’” nyomtam, ami persze így nem igaz, csak a must nem képes kivárni, amíg minden engedély megérkezik, hanem megerjed. 

Lassan eladósorba kerülnek a boraim, és mint itt megírtam, a célom nem kisebb, mint megreformálni a hazai borfogyasztási szokásokat. Lassan, de biztosan. Lépésről lépésre. 

Az én kiszerelésem két decis, az én forgalmazási csatornám pedig a direkt értékesítés interneten át. Jó, erről ennyit.

A lényeg most jön: már a palackdizájn első verziójánál felmerült az az ötlet, hogy ha úgyis futárral küldözgetem majd a boraimat, ugyanaz a futár egy második körben vissza is hozhatja a göngyöleget, ne dobálják már ki a Kedves Vendégeim a kukába. Sírna a lelkem, ha a drága pénzen megvett kisüvegeimet és egyedi, elegáns csavarzáras kupakjaimat egy használat után kihajigálnátok!

Az a kisüveg olyan cuki!

Ez a kupak annyira csini!

Mentsük meg! Na de hogyan?

1. Mentsük meg az üveget!

Mivel sokféle bort fogok forgalmazni (nekem magamnak van vagy hatféle, és az idegen tételekről még nem is beszéltünk), a visszaválthatóságnak eleve keresztbetesz egy masszívan ráragasztott címke. Mert ugye visszajön a kisüveg, és szükség lenne egy levakarógépre, vagy levakaró asszonykórusra, hogy az üveget ismét harcba lehessen küldeni. 

Első designötlet: kis “névnapi üdvözlet” kártyát kötünk a nyakára, az lejön, hurrá, zöld megoldás. Na de vajon szabad-e bort címke nélkül forgalomba hozni? Nem. És abban az esetben, ha nem bolti forgalomba kerül, hanem közvetlenül értékesítem? Akkor sem. Címke nélkül kannás töltésről beszélünk, ami egy másik történet. Pultoskoktél :)

Tehát nem szabad. De vajon kötelező-e irgalmatlanul erősen, teljes felületen ráragasztani a címkét az üvegre? Nyilván nem, mivel az összes üdítő és ásványvíz olyan címkét használ, ami egyáltalán nem tapad a palackra, hanem körbeveszi, és egy ragasztócsíkkal rögzítik. A címke rögzítés tehát kötelező, de ragasztóval telenyomni nem kötelező. 

Így alakult ki az első verzióban egy papírcsík, ami körbefut az üvegen, és csak két ponton van megragasztva, ott is a papír a papírra, nem pedig az üvegre.

Üveg megmentve, a papírcsík egy mozdulattal eltávolítható, az üveg mehet vissza az üvegmosóba, és lehet újratölteni.

2. Mentsük meg a kupakot!

A teljes újrafelhasználhatóság miatt parafadugót nem használhatunk, mert az egy használat után kukába kerül. Van helyette csavarzár, abból is kétféle létezik: külső menetes (vagyis gépi) és belső menetes (vagyis kézi). Mivel a csavarzárazó gép kapacitása mintegy százezerszerese a nekem szükségesnek, kézi “kupakolást” választunk, belső menetes, amúgy igen elegáns csavarzárral. 

Mindenki tudja azonban, hogy a csavarzáraknak van egy olyan része, ami (egy reccsenés után) az üvegen marad. Kólánál csak egy kis műanyag gyűrű marad az üvegnyakon, borosüvegnél azonban egy komplett fémszoknya marad vissza, amit csak benzines kalapáccsal lehet eltávolítani az üvegről, ez viszont nem tesz jót az üvegnek.

A 100%-os környezetvédőben ilyenkor felmerül a kérdés, hogy vajon mi a túróért reccsintik rá a kupakokat az üdítőkre, borosüvegekre? A válasz igen szánalmas: azért, hogy a teljes kereskedelmi láncban senki ne tudjon észrevétlenül idegen anyagot csempészni az italba (rossz az, aki rosszra gondol: mondjuk ne tudjon a raktárosfiú beleköpni az üvegbe).

Én azonban lezárt dobozban, közvetlen szállítással szeretnék dolgozni. Az én esetemben maximum a címzett tud belköpni a saját üvegébe, ő meg hadd tegye, önmagával tol ki. Ha a fémkupakot nem reccsntjük rá az üvegre, egy az egyben letekerhető, s lőn 100%-os újrafelhasználhatóság.

De vajon kötelező-e ráreccsinteni az ilyen típusú csavarzárat az üvegre? Nos szerencsére nem a “reccsintés” a kötelező, hanem az észrevétlen kibontás elleni védelem. De ha nem “reccsintek”, akkor hogyan? Hmmm.

Nó reccsintés

Valaminek mégiscsak védenie kell a kupakot az illetéktelen le- és visszatekerés ellen. Ha a kupak nem védi meg önmagát, mert nem vagyok “hajlandó” rárögzíteni, mi lenne, ha becsomagolnánk papírba, és az tenné lehetetlenné, hogy letekerjék a kupakot? Nagy megkönnyebbülésünkre ezt szabad. Így lett a pihekönnyű papírcsíkból a fél üveget beborító csomagolópapír. Lám, minden mindennel összefügg.

Már csak a csomagolópapír újrahasznosítását kellene megoldanunk. Hajtogassatok belőle papírrepülőt! Ügy lezárva, 100% elérve :)

Vajon a bor jó-e benne? Kíváncsi vagy? Írj nekem a zamardiboraszat@gmail.com címre, gyűjtöm az önkénteseket, akik majd kipróbálják az MVP (Minimum Viable Product) borkóstoló termékeimet.